„Összesen 128 ezer néző látta a Katona József Színház 778 előadását ebben az évadban, ami minden eddigi látogatószámot felülmúl. Az előadások átlagosan 106,5% -os nézettséggel mentek.”[1]
„A 121. évadban 293 nap alatt 694 előadást játszott a Vígszínház társulata három állandó játszóhelyén, a külföldi és hazai fesztivál és vendégszereplésekkel együtt több mint 400 ezer nézőt szólítottak meg.”[2]
„Kiemelkedő évet zárt a nyíregyházi Sóstói Múzeumfalu, amelynek látogatószáma 2016-ban csaknem 65 ezer, éves bevétele pedig több mint 40 millió forint volt. (…) a tavalyi látogatószám mintegy háromezerrel haladta meg a 2015-öst, és az elmúlt huszonöt évben nem volt annyira magas a bevétel, mint 2016-ban.”[3]
Számok, eredmények mindenfelé. Egyáltalán nem elvetemült és új gondolat, hogy vannak dolgok, amiket a kultúra területén is mérni kell. Erre azért van szükség, hogy tudjuk honnan hova tartunk, útközben mi az ami sikerült és mi az ami nem. A kitűzött célok eléréséhez általában hosszú út vezet, főleg ha a kultúra társadalomra gyakorolt hatását nézzük, és ezalatt az út alatt mindig adódnak nehézségek, kitérők. Ahhoz, hogy tudatosan építkezzünk mérőszámokra, indikátorokra van szükség. Minden kulturális projekt, intézmény mér valamit. Leggyakrabban a nézőszámot, látogatószámot, események számát, bevételt, a social media felületeken a követők számát. A kérdés, hogy ha egy nagyobb döntést kell meghozni, változtatni kell valamin, meg kell újulni, akkor ezek a számok önmagukban mit érnek?
A világ változik, a kulturális intézményeknek és projekteknek is mindig meg kell újulniuk, alkalmazkodniuk kell az új körülményekhez. Lehet a kiállítások, előadások számát és nagyságát növelni, de csak egy bizonyos pontig. Az év napjai és a technikai feltételek adottak, meghatározzák, hogy maximum hány előadás, projekt valósítható meg adott idő alatt. Sok intézmény, közösség erőforrások (technikai, anyagi) híján el se jut odáig, hogy az legyen a cél, hogy a maximumra járassa a projektek számát. Annyit szeretne csak elérni, hogy az elképzelései minél teljesebben megvalósulhassanak és valahogy a közönséghez is eljuthasson. A mérések és értékelések elkészítése abban tud segíteni, hogy közelebb jussunk a céljainkhoz. Mi lehet a cél? Bármi, ami az adott helyzetben az intézménynek fontos. Például ha a hirdetésekre szánt anyagi feltételek nagyon szűkösek, mindenképpen érdemes előzetesen közönségméréseket végezni, hogy tényleg azon a felületen és azt a csoportot célozzuk, akik nyitottak a munkánkra.
Ha van rá külön költségvetés, természetesen sok mindent meg lehet oldani például egy piackutatásokkal foglalkozó céggel. De a kulturális területen ez azért a ritka kivétel kategória. A legtöbb intézmény örül, ha egyáltalán az alap működéséhez megkapja vagy megszerzi a forrásokat. Méréseket, értékeléseket mindig kell csinálni és az érdeklődés, elköteleződés kiválthatja az anyagi források egy részét. Kezdjük el, gondoljuk végig, hogy mik azok a kérdések, amikre most leginkább szeretnénk választ kapni és lássunk hozzá az előkészítéshez.
De Perrot és Wodiunig (2014)[4] alapján a gyakorlatban egy értékelést öt szakaszra lehet bontani. Ezek a következők:
- Előkészítés
- Szervezés
- Kivitelezés
- Beszámoló készítése
- Az értékelés felhasználása
Az előkészítés során először azt kell eldöntenünk, hogy miért akarjuk elvégezni az értékelést. Az értékelésnek több szerepe lehet intézményünk vagy projektünk működése során.
A funkciók:
- Tanulás
- Minőség javítása
- Legitimitás
- Döntés előkészítése
Ha az értékelést a tanulási funkciója miatt választjuk, akkor lehetőségünk van az adott téma összefüggéseinek mélyebb feltárására, a hasonló, következő projektek során felhasználható megállapítások összegyűjtésére.
A minőség ellenőrzése során lehetőséget kapunk arra, hogy a feltárt hibákat kijavítsuk a lehető legrövidebb időn belül, vagy ha ez az adott projektnél már nem lehetséges, akkor a soron következő munkánk során már jobban fogunk figyelni a megismert hiányosságra.
Amennyiben szükséges bebizonyítani, hogy intézményünket vagy programunkat érdemes a jövőben is működtetni, akkor az értékelés legitimitást segítő funkcióját használjuk. Ebben az esetben azt lehet megmutatni, hogy milyen eredményeket, hatásokat értünk el, láthatóvá tehetünk olyan összefüggéseket, amelyeket a fenntartó eddig nem vett észre.
Végül, a döntéseink alaposabb és jobb meghatározásában is nagy segítséget nyújthat egy jó értékelés. Különböző témákat járhatunk így körbe például a projektet az eddigiektől eltérő szövegkörnyezetbe helyezhetjük el, jobban megvizsgálhatjuk a projekt finanszírozását stb. Az előkészítés ezen első szakasza akkor zárul le, amikor sikerül megállapítani, hogy a fentiek közül milyen célokat akarunk elérni, és hogy ezeket hogyan tudjuk egy hierarchikus sorrendbe rendezni.
Forrás: De Perrot és Wodiunig (2014) alapján (saját szerkesztés és fordítás)
Az előkészítés következő szakasza a kulcskérdések meghatározása. Ez sokat segít abban, hogy az egész értékelés során az adott kérdésekre koncentráljunk, bármilyen vonzónak is hangzik, ne akarjunk egyszerre például az egész intézményre vonatkozó ismereteket kapni, mert ez az esetek többségében úgyis lehetetlen. Érdemes kisebb kérdésköröket, de azokat alaposan megvizsgálni. Ezeket a kulcskérdéseket az esetek többségében úgy tudjuk megismerni, ha még kisebb, konkrétabb kérdésekre bontjuk le őket. Az értékelés előkészítése eddig tart, ezt követi majd a szervezés szakasza.
Az Ön intézményénél, projektjénél a fent felsorolt funkciók (tanulás, minőség javítása, legitimitás, döntés előkészítése) közül melyikhez készítettek már értékelést? Egy értékelés előkészítésénél a felsorolt lépéseket végig szokták gondolni? Várom hozzászólásaikat!
