Kivitelezés – az adatok gyűjtése és értékelése

Az adatok összegyűjtése a következő szakasza az értékelésnek. Mivel az értékelés egy teljes munkafolyamat, így már korábban elkezdődik annak végiggondolása, hogy milyen eszközzel kívánjuk majd megszerezni a számunkra szükséges adatokat és információkat. Nagyon sokféle lehetőség áll rendelkezésünkre (például, megfigyelések, kérdőíves felmérések, interjúk készítése stb.), nincsenek egyértelmű válaszok arra, hogy mi számít jó vagy rossz eszköznek egy-egy értékelési kérdés megválaszolása során. Annyi nyilvánvalóan elmondható, hogy vannak eszköz-, illetve időigényesebb és takarékosabb megoldások. Bármilyen adatgyűjtési módszert választunk is, azt szem előtt kell tartani, hogy mindenhez szükséges tudás, nem lehet erre a munkafolyamatra úgy tekinteni, hogy bárki el tudja végezni. Ha pontatlan az adatfelvétel, az eredmények sem adnak pontos válaszokat az általunk feltett kérdésekre.

Szekunder adatok

Ahhoz, hogy szakterületünkön napra készek legyünk, szükséges a kulturális élet átfogó ismerete. Nem csak azért kell ismernünk az információforrásokat, mert egy értékelést szeretnénk majd valamikor elkészíteni, hanem azért is, hogy reagálni tudjunk az állandóan változó kultúrafogyasztói igényekre, szükségletekre. Nyilván ezek az adatok nem speciálisan nekünk lettek összegyűjtve, de sokat tanulhatunk belőlük, felhasználhatjuk a napi munkánk során illetve az értékelésnél is. Ilyen szekunder adatforrások lehetnek a különböző statisztikák (pl. KSH, Eurostat mérései stb.), szakmai sajtóban megjelenő hírek, adatok, a versenytársak nyilvános megjelenései (pl. egy-egy rendezvény kapcsán a sajtóvisszhang vagy a konkurencia által meghatározott jegyárak is jól használható információforrások lehetnek stb.).

Az értékelés elkészítéséhez szükséges adatok összegyűjtését érdemes a szekunder, már meglévő adatokkal kezdeni. Ez jelenthet idő-, és költségmegtakarítást, illetve a már mások által feltárt adatok megismerése teljesebb képet adhat egy adott helyzetről. Nyilván itt figyelembe kell venni, hogy az adatok mennyire aktuálisak és hogy mennyire megbízhatóak. Szekunder adatnak számít az adott intézményen vagy projekten belül az eddigi beszámolók, jelentések, rögzített adatok megismerése is. Amennyiben léteznek ilyen adatok, ezeknek az átvétele elkerülhetővé teszi, hogy olyan információkat gyűjtsünk össze, amelyeket korábban már rögzítettek.

Magyarországon két fő statisztikai forrást találunk a kulturális ágazathoz kapcsolódóan. Az egyik a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) által megjelentetett adatok, a másik pedig az aktuális minisztérium (jelenleg az Emberi Erőforrások Minisztériuma) által vezetett Kulturális statisztikai rendszer. Ezek az adatok csak kvantitatívak, és nem is tűnik úgy, hogy lenne egy olyan iránya ennek a munkának, hogy ezeket valahogy a kvalitatív mérésekkel próbálják összefüggésbe hozni. Az adatszolgáltatási kötelezettséggel kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy a mért adatok mit mutatnak meg? Nyilván a kulturális területen dolgozók is szívesen vennék, ha ezekből az adatokból számukra használható jelentések, ajánlások készülnének. Ebben az esetben valószínűleg nem csak egy kötelezően ellátandó feladat lenne az adatszolgáltatás.

Múzeumok esetében a már meglévő adatokhoz sorolom a vendégkönyvekben található bejegyzéseket is. Ez nyilván nem csak olyan véleményeket tartalmaz, ami a jelenlegi értékelésünkhöz kapcsolódik, de akár nagyon hasznos adatokat is tartalmazhat. A vendégkönyvek alapértelmezésben papíralapúak, de szerencsére ma már sok elektronikus vendégkönyvet is találunk.

Érdekes lehet még a látogatók közösségi médián keresztül küldött értékelései, véleményei is pl. Facebook vélemények.

 

Primer adatok

A szekunder adatok összegyűjtését követően kell saját magunknak, primer, eddig még nem létezett adatokat előállítanunk. Ehhez eszközök lehetnek (többek között) a kérdőívek, megfigyelések és követések, személyes beszélgetések vagy akár az önellenőrzés is. A legtöbb esetben az vezet igazán jó eredményre, ha a fenti eszközök közül többet is használunk, így teljesebb képet kaphatunk egy adott kérdésről.

Kérdőívek

A kérdőívek alkalmazása talán a legszélesebb körben elterjedt adatgyűjtési eszköz. Mivel szinte naponta találkozunk kérdőívekkel, ezért nagyon sokan azt gondolják, hogy kérdőívet készíteni viszonylag egyszerű módszer, azonban ehhez is speciális tudás szükséges. A kérdőív készítésekor pontosan tisztában kell lenni azzal, hogy mit szeretnénk a kérdőívvel felmérni és ez alapján kell a kérdéseket összeállítani. Figyelni kell, hogy minden kérdés egyértelmű legyen, ne lehessen többféleképpen értelmezni pl. Az elmúlt évben Ön hányszor látogatta meg múzeumunkat? – ennél a kérdésnél a válaszadó gondolhatja, hogy az előző naptári évről van szó, de azt is, hogy az elmúlt 365 napban. A kérdéseknek nem szabad az intézmény véleményét tükröznie, sugallnia a „helyes” választ pl. Elfogadhatónak tartja-e az Erkel Színház közönségbarát árait? – a közönségbarát szóval a nézőt egy adott válasz felé tereli a színház. A kérdőívnek nem szabad túl hosszúnak lennie és túl személyes kérdéseket sem szabad feltenni, hiszen arra nem szívesen válaszolnak a kitöltők. Ez csak néhány példa arra, hogy mennyire nem egyszerű jó kérdőívet összeállítani, de a sort még lehetne folytatni. Ezek mellett is nyilván kézenfekvő megoldás ezt az eszközt használni a közönség véleményének megismerésére.

Ma legegyszerűbben, ingyenesen a Google Űrlapok segítségével lehet online kérdőíveket létrehozni.
Példa: Egy általam készített aktuális online Google Űrlapos kérdőív: Gólem Színház kérdőív 2017

Megfigyelések és követések

Ez az adatgyűjtés történhet úgy, hogy az értékelés kapcsán a megfigyelést végző spontán módon vagy előre meghatározott forgatókönyv alapján végzi munkáját. Léteznek olyan megfigyelések, követések, hogy a látogató tud a megfigyelésről illetve rejtett megfigyelések is vannak. A kinyilvánított megfigyelés esetén kérdéses, hogy ha a látogató tud arról, hogy figyelik, akkor ez hogyan befolyásolja a viselkedését. Elképzelhető, hogy ekkor egy szerepnek próbál megfelelni, egy olyan belső képnek, amely azt mutatja, hogy hogyan kell például egy múzeumban viselkedni. A rejtett megfigyelés történhet kamerák alkalmazásával (ebben az esetben kényes kérdés lehet a személyiségi jogok megsértése) vagy úgyis, hogy egy munkatárs figyeli egy adott csoport viselkedését mondjuk a kiállítási térben. Feljegyzi, hogy hol mennyi időt töltöttek, esetleg miket nem vettek észre, hagytak ki, milyen útvonalat jártak be a látogatók. A megfigyelést alapvetően csak kiegészítő módszerként alkalmazzák, mert sok esetben nehezen meghatározható, hogy a látogató mit miért tett vagy nem tett. Inkább a problémák észlelésére alkalmas eszköz.

Példa: Idén nyáron részt vettem egy nagyon érdekes szemmozgás vizsgálaton a budapesti Iparművészeti Múzeumban. Sajnos erről a kutatásról még nincsenek adataim. Viszont egy másik szemmozgás vizsgálatról, amit az amszterdami Van Gogh Museum-ban végeztek készült egy videó.

Személyes beszélgetések, interjúk

Személyes beszélgetések, interjúk során kapcsolat jön létre az értékelést végző és a látogató között. Ez történhet csak egy látogatóval, de léteznek csoportos interjúk is. Kötetlen beszélgetések és előre meghatározott struktúrájú interjúk is vannak. A módszer nehézségét jelenti a válaszok kiértékelése. Egyrészt nehéz objektivitást vinni a módszerbe, másrészt hosszú időbe telhet a feldolgozás. Emellett ez egy elég költséges módszer is, hiszen viszonylag kis számú vélemény szerezhető meg. Csoportos interjúk esetén még fennáll a veszélye annak is, hogy ha van egy hangosabb, határozottabb tagja a csapatnak, akkor csak az ő véleménye kerül felszínre, a többiek inkább kevesebbet szólnak vagy akár hallgatnak bizonyos kérdésekben. Ez a módszer a felsorolt nehézségek mellett is még kisebb intézmények, projektek esetén is jól alkalmazható adatgyűjtési forma egy értékelés elkészítésénél. Amennyiben viszonylag kevesen látogatják az intézményt, érdemes mindenkivel elbeszélgetni, hogy kiderüljön mivel voltak elégedettek és mivel nem. Előfordulhat, hogy valami kicsi változtatás sokat segíthetne az élmény javításában pl. a kiállítási feliratok betűméretének megnövelése.

Önértékelés

Az önértékelés módszerébe tartozik, ha az általunk készített attrakciót mi magunk és munkatársaink körbejárjuk és megpróbálunk belehelyezkedni a látogatók gondolkodásmódjába. Ez egy igazán költséghatékony módszer, mindössze annyi szükségeltetik hozzá, hogy a munkatársak elég empatikusak legyenek és el merjék mondani a kritikájukat a többieknek. Sok mindent megtudhatunk, ha bizonyos időközönként kimozdulunk az irodánkból és megnézzük az adott előadáshoz kapcsolódó szolgáltatásokat, a kiállítási teret, hogy még minden eszköz működik-e vagy akár mi magunk is beülünk egy előadásra és figyeljük a reakciókat. És nyilván, ha találkozunk nézőkkel vagy látogatókkal, akkor a megfigyelésre is jó lehetőség kínálkozik.

Az adatok elemzése

Minden adatgyűjtést egy elemzési szakasz követ, ahol egy meghatározott feldolgozási módszert kiválasztva csoportosítjuk, értelmezzük, rendszerezzük az akkor még nagy mennyiségű, nyers adatokat. Az összegyűjtött adatokat, bármilyen adatgyűjtési módszert válasszunk is, szükséges az elemzéshez előkészíteni, a hibáktól megtisztítani. Csak az így kapott adatokból lehet hiteles statisztikát előállítani. Hibák lehetnek például: kérdőívek esetében gyakori, hogy a válaszadó két különböző kérdésre adott válasza nincs összhangban. Ilyenkor el kell dönteni, hogy a teljes kérdőívet vagy csak bizonyos kérdésre adott válaszokat hagyunk figyelmen kívül. Előfordulhat olyan eset is, hogy egy számunkra kedvező adatot kénytelenek leszünk kihagyni a kutatásból, mert például nem sikerült megfelelő számú látogatót megfigyelnünk egy adott helyen és torzító hatása lenne annak az egy kiugró adatnak. Maga az elemzés statisztikai vagy kvázi-statisztikai módszerekkel történik. Sok esetben nem szükséges egy speciális programot beszerezni a kiértékeléshez, elegendő az Excel program alapos ismerete.

Fotó

, , , , ,