Milyen a rossz mérés? És a jó?

Készítettek már mérést, értékelést kulturális projektben vagy intézményben? Szerintem sokan válaszolják azt, hogy igen. Ennek igazán örülök, mert szerintem minden mérés ad valamit az adott projektnek. Van amikor az derül ki, hogy nagyjából rendben van a dolog, de egy-két helyen még tudunk javítani. Van amikor azt látjuk, hogy ez így nagyon nem jó, de már nem tudunk rajta változtatni, majd esetleg egy következő program esetében lehetünk jobbak.

Van olyan, hogy rossz mérés? Az milyen? Amikor már eleve rossz kérdéseket teszünk fel? Vagy amikor egyszerre mindenre választ akarunk kapni egy kérdőívben? Vagy amikor csak azért készítjük, mert kötelező és hogy letudjuk a dolgot? Biztos, hogy a kötelező dologból nem sül ki semmi értelmes és hasznos?
És milyen a jó mérés? Azt biztosan szakértő készíti? Sokba kerül, sokan részt vesznek benne, nagyon sok kérdésből áll? Lehet jó egy olyan kérdőív, amit csak 50, 113 vagy 169 válaszadó tölt ki?

Engem az érdekel, hogy akik már készítettek kulturális területen mérést – legjellemzőbb módon kérdőívet – ők mit, hogyan csináltak. Érdekes lehet, ha megismerjük egymás véleményét, tapasztalatait, sikereit és kudarcait. Miért kezdték el a mérést? Milyen eszközöket használtak? Mi volt a legnehezebb benne? Mit kellene legközelebb másként csinálni? Mit tanultak belőle? Csak néhány azokból a kérdésekből, amelyekre szeretném minél több ember válaszát meghallgatni. Ezért is olvashatnak hamarosan az oldalon beszélgetéseket olyan együttesekkel, társulatokkal, intézményekkel, akik már csináltak mérést.

Már készülnek az interjúk, de nagyon örülnék, ha minél többen jelentkeznének, hogy erről a témáról beszélgessünk. Ha szívesen megosztaná másokkal is eredményeit, véleményét a témában, akkor írjon nekem az agnes@kulturalisertekeles.hu email címre.

Nem sokára kezdünk!

Fotó

, , , ,