Minden vélemény fontos – Interjú a MU Színház kérdőívezéseiről

 

A MU Színház egyrészt befogadó színház, független társulatoknak ad lehetőséget a fellépésre, a másik profil pedig a közösségi színház, ami a színházi nevelést, részvételi színházi előadásokat és a közösségi programokat jelenti. Sztripszky Hannával, a színház közösségi programokért felelős munkatársával beszélgettem arról, hogy ők hogyan is kérdőíveznek.

Hogyan készül nálatok egy kérdőív?

Ez egy csapatmunka. A színház kommunikációjáért felelős munkatárssal, Barta Lucával és Erős Balázs művészeti vezetővel közösen állítjuk össze a kérdőívet. Az előző évek kérdéseiből kiindulva javaslatot teszek, hogy abban az évben mit lenne érdemes megkérdezni, ami az aktuális évad miatt fontos lehet számunkra. Aztán a többiek is elmondják, hogy szerintük mit kérdezzünk meg és ebből állítjuk össze a végleges kérdőívet.

Milyen gyakran kérdőíveztek?

Évente egyszer, általában februárban. Színházi évadokban gondolkozunk és nem naptári években, ezért a kérdéseket is ez alapján választjuk meg illetve a válaszokat is így tudjuk hasznosítani.

Mennyi idő egy kérdőívet megcsinálni?

Mivel hárman egyeztetjük, hogy mi kerüljön bele a végleges kérdőívbe, így sok idő ameddig ezzel elkészülünk. Általában 1-2 hét mire ezt megbeszéljük, aztán át kell gondolni, hogy mi legyen a kérdések pontos megfogalmazása. Azért az sem egyszerű feladat, mert fontos, hogy a kitöltő is azt értse az adott kérdés alatt, amit mi.

Általában hányan töltik ki a kérdőíveteket?

100 körüli kitöltés érkezik, ami nem sok. Talán azért, mert nem igazán rakunk mellé ösztönzőket, hogy nagyobb számban kitöltsék. Idén volt egy nyereményjáték, az online kitöltők között, akik nyilvánosan meg is osztották a bejegyzést, bérletet sorsoltunk ki. De nem volt jellemző a megosztás, úgy látszik ez nem motiválta őket. Számunkra elsődlegesen nem a kitöltők száma fontos, hanem hogy akik kitöltik, azok tartalmas válaszokat adjanak.

Azért gondolkoztok azon, hogy hogyan lehetne több kitöltést kapni?

Erről még nem beszélgettünk, nincs annyira a középpontban. A programjainkon egy évadban átlagosan 22 000 ember vesz részt, amibe beletartoznak a vidéki közösségi programjaink és az előadásaink vendégjátékai is. Nagyon sokan fordulnak meg nálunk, és nyilván jó lenne azon dolgozni, hogy legalább 1000-2000 fő kitöltse a kérdőíveinket. Az biztos, hogy minél több visszajelzést szeretnénk kapni, hogy építkezni tudjunk abból, amit a látogatóink javasolnak nekünk. Mi ezt nem feltétlenül kérdőíveken keresztül képzeljük el, hanem inkább személyes találkozókban, beszélgetésekben gondolkozunk, hogy így kapjunk visszajelzéseket. A MU közösségi színházi profiljának az az egyik fő célja, hogy párbeszédet generáljon, valódi közösségi események keretében.

Milyen programmal készült a kérdőív? Mi erről a programról a véleményed?

Google Űrlapokat használtunk hozzá. Jó, mert egyszerűen kezelhető. Szeretem, hogy az eredményeket Excelbe konvertálja, amiből aztán könnyű dolgozni. A program is készít diagramokat, ami látványosan mutatja meg, hogy mik lettek az eredmények. Igaz, nem biztos, hogy a megfelelő vizuális megjelenítést választja, mert nem érti a kérdéseket. Szerintem a program alapvetően megfelel a célnak. Mivel a kérdőívezésünk nem olyan nagy volumenű, ezért nem is gondolkoztunk más programban.

A beérkezett válaszokból készül beszámoló, összefoglaló?

Igen, abszolút. Ez egyrészt belsős anyagnak fontos, a kollégák felé egyfajta visszajelzés, amit aztán meg tudunk beszélni a stábbal. A nézőkkel is szoktunk az eredménnyel kapcsolatos információkat megosztani pl. hogy melyik előadást szerették a legjobban. Ezt a társulatoknak is elküldjük, mert ez fontos visszajelzés számukra is. Talán a nézőkkel több információt is megoszthatnánk. Persze az a kérdés, hogy mit érdemes megosztani, mi az ami nekik is hasznos lehet és nekünk is.

Szerinted mi a legnehezebb a kérdőívezésben?

Az egyik nehézség a megfogalmazás. Az, hogy a nézők ugyanazt értsék a kérdések alatt, mint mi. Meg kell találni azt a pontos meghatározást, ami nem félreérthető.  Ez persze nehezen kiküszöbölhető, mert ahányan vagyunk annyiféleképpen értelmezünk egy kérdést. Valahogy azokat a válaszokat is megpróbáljuk hasznosítani, ahol a válaszadó máshogy értelmezte a kérdésünket. A másik nehéz feladat, kiválasztani azokat a kérdéseket, amiket mindenképpen meg szeretnénk kérdezni, szem előtt tartva, hogy rá kell férnie egy lapra.  Ez is kihívást szokott jelenteni.

Ezek szerint nem csak online, hanem offline formában is elkészült a kérdőív?

Igen, mindkét formában elkészítjük a kérdőíveinket. Az lenne a legjobb, ha 1 db A/4-es lapra ráférne minden kérdés, de annyi mindent meg akarunk kérdezni, hogy ezt nem lehet egy oldalra rátenni.  Valószínűleg kevesebben töltenék ki a kérdőívünket, ha tíz oldalon mindent megkérdeznénk, amivel kapcsolatban kíváncsiak vagyunk a nézők véleményére…

Van valami egyedi a kérdőívetekben?

Fontos, hogy pozitív és negatív visszajelzéseket is kapjunk. Direkt úgy fogalmaztuk meg a kérdéseket, hogy jelezzék a kitöltők, ha valami változtatást vagy újítást szeretnének.  Szeretnénk tudni, hogy milyen változtatást tartanának a legfontosabbnak, mi az, ami jó lenne, ha másként lenne. A kifejtős kérdéseket preferáljuk, amikor konkrét javaslatot tehetnek a kitöltők arra, hogy mi történjen a színházban. Vagy amikor elmesélhetik, hogy mi volt az az élmény, ami számukra meghatározó volt a MU Színházban. Ezek azok a tapasztalatok, amiből tényleg tudunk tanulni vagy amit be tudunk építeni a későbbi működésbe. Sajnos sokan kihagyják ezeket a kifejtős kérdéseket. Azt gondolom, sokaknak határozott véleményük van egyes kérdésekkel kapcsolatban, de türelmük vagy idejük kevésbé.

Hogyan juttattátok el a kérdőíveteket a közönséghez?

Több eszközt is használtunk. Az online verzió esetén Facebook oldalunkra tettük ki a kérdőív linkjét és a hírlevelünkbe is bekerült a felhívás, hogy várjuk a kitöltéseket. A nyomtatott kérdőívet a színház előterében helyeztük el egy gyűjtődobozzal együtt, a látogatók maguktól tölthették ki. Illetve az önkénteseink az előadások előtt kérték meg a nézőket a kitöltésre.

Voltak olyanok, akik a kihelyezett kérdőíveket maguktól töltötték ki?

Igen, sokan. Nagyon sok korosztály képviselteti magát a színházban. 3 éves kortól lehet táncórára járni a színházban működő MU Terminál Kortárs Táncműhelybe, ezért sok fiatal kitöltőnk volt, akik épp hogy csak tudnak írni. Leírták, hogy nekik a legmeghatározóbb élményük az volt, hogy felléphettek a színházban. Vagy például arra a kérdésre, hogy mit szeretnének, min változtassunk, leírták, hogy legyen olcsóbb a ropi. Amit most megmosolyoghatunk, de azt gondolom, hogy nagyon fontos, hogy őket is ugyanúgy partnernek tekintsük. Ha ők javasolnak valamit, akkor azt is megfontoljuk. Fontos, hogy már fiatalon is el merjék mondani a véleményüket, és reméljük, hogy ez a későbbiekben is így marad.

Volt olyan dolog, ami meglepett a válaszokban?

A beérkezett válaszok alapján kiderült, hogy a kitöltők harmada évente egyszer látogat el a színházunkba. Azért az érdekes, hogy akik csak egyszer jönnek el, időt áldoztak rá és kitöltötték a kérdőívet.

A minden napi munkába a válaszokat, a visszajelzéseket hogyan tudjátok beépíteni?

Nagyon igyekszünk úgy működni, hogy beépítsük a válaszokat, keressük a lehetőségeket, pályázatokat, amik lehetővé teszik az újításokat. Maximálisan nyitottak vagyunk erre, főleg a közösségi színházi működés terén, ami arra épül, hogy a nézői véleményeket meghalljuk, és teret adjunk közösségünk elképzeléseinek. Ezért válik közösségi kertté a MU kertje, és a jövő évadban próbálunk több zenei programmal jelentkezni.

A kérdőívbe befektetett munka és amit ebből hasznosítani tudtok az mennyire van arányban?

Abszolút. Ennek a munkának mindig van értelme.

 

Fotó: Mészáros Csaba – MU Színház, casaBranca: ATLAS BUDAPEST c. közösségi színházi előadás 100 civil részvételével

, , ,