Az Operaház 2016-ban első alkalommal állt elő saját nyári produkcióval, ráadásul egy musical bemutatásával. (A Billy Elliot című darab 1984-ben játszódik egy angliai bányászvárosban, ahol egy 11 éves kisfiút egy nap elvarázsolja a balett és a tánc világa.) Nyilván a döntés mögött komoly koncepciónak kellett lennie, hiszen ez a műfaj teljesen új volt az Operaház számára. Miért volt erre szükség? Miért akart egy újabb, látszólag már telített piacra is nyitni az Opera? Van helye ennek a könnyűnek nevezett műfajnak az Operaház műsorán? Feltételezhetően sokakban felmerültek ezek a kérdések, amikor kiderült, hogy a Billy Elliot című musicalt műsorra tűzik.
Elég gyorsan kiderült, hogy azért fog ez a darab a repertoárba kerülni, mert (az Operaház szerint) a balett utánpótlásnál nincs elég nagy merítés ahhoz, hogy a Magyarországon megszokott magas színvonalat még évek, évtizedek múlva is fenn lehessen tartani. Itt rögtön egy hosszú távú cél fogalmazódik meg. Egy olyan hatást kíván elérni az Operaház, hogy a gyerekek, különösen a fiúk számára érdekes és vonzó pálya legyen balettáncosnak lenni.
Ahhoz, hogy ezt a célt elérhessék rövid távú hatásnak és célnak tekinthető, hogy minél több gyerek nézze meg a darabot és ennek kapcsán növekedjenek a balett órákra beiratkozott növendékek száma. Ebben a projektben egyértelmű, hogy mi a kibocsátás, az output, megszületett egy darab. Az, hogy az ehhez felhasznált erőforrások mennyire hasznosultak jól, lehet mérni mennyiségi mutatószámokkal például eladott jegyek száma, megtérülési mutatók stb. A rövid távú hatást, hogy mennyi gyerek megy el a darabra, kezd el erről beszélni, illetve iratkozik be balettozni már vegyesen kellene mennyiségi és minőségi mutatószámokkal is mérni. Mennyiségi mutatószám lehet a budapesti vagy országos szinten a balettos növendékek számának változása, minőségi például, hogy a szülőkben (hiszen a különórákat sok esetben a szülők választják ki) és a gyerekekben milyen gondolatokat indított el a darab.
És végül a hosszú távú változásokat majd csak akkor lehet vizsgálni, ha ezek a közel jövőben balett órákra járó gyerekek már olyan korba lépnek, hogy választaniuk kell, hogy a balett tényleg a hivatásuk lesz-e. Ez nyilván csak személyes interjúk elkészítésével lehetséges, amelyben a pályaválasztási motivációjuk kerül a középpontba.
És hogy szerintem van-e helye a Billy Elliot-nak az Operaház műsorán?Azt gondolom, hogy van, mert egy koncepció részeként került a repertoárba. Azt viszont majd csak hosszú évek múltán lehet mérni, hogy az eredeti célt, a balett utánpótlás növelését valóban elérték-e. Addig meg, mindenki menjen el, nézze meg a darabot és csak aztán mondjon róla véleményt. Igen, én már láttam.
