Meséld el a történeted! – Múzeumok az online térben

A kialakult járványhelyzet miatt hetekre, de most úgy tűnik, hogy inkább hónapokra zárva tartanak majd a múzeumok. A hirtelen jött záráskor mindenkinek gyorsan elő kellett állnia egy vészforgatókönyvvel, meg kellett határozni, hogy most hogyan tovább.  A munkatársak többsége megkapta a maga home office feladatát, hogy a munka tovább tudjon folytatódni.

Az egyik feladatkör, amivel a múzeumok többsége az elmúlt két hétben elkezdett foglalkozni, az az online jelenlét megerősítése vagy megalapozása volt. Lehet otthonról múzeumozni? Kell ez a sok minden, ami most az internetre felkerült? Mennyire átgondolt a dolog vagy mennyire ad hoc a tartalom, amivel a múzeumok jelentkeznek?

Kiindulásként azt kellene végiggondolni, hogy megteheti-e egy múzeum, hogy nem készít online tartalmakat a zárva tartás idején? A válaszom egyértelműen az, hogy nem. Abszolút igaznak gondolom ebben az esetben, hogy aki kimarad lemarad. Most lehetőség nyílik arra, hogy az online jelenléttel a látogatói elköteleződéseket kialakítsuk vagy tovább növeljük. Ez viszont akkor igaz, ha az online jelenlétet átgondoljuk, tudjuk hogy mit miért csinálunk. Ne az legyen a cél, hogy mindegy mivel, csak meglegyen a napi egy vagy a heti három online tartalom és kipipálhassuk ezt a feladatot is. Azzal, hogy egy kvázi online leltárkönyvet készítünk, fényképekkel, adatokkal nem valószínű, hogy a látogatók igényeit ki tudjuk szolgálni.

De mit is szeretne a látogató? Olyan tartalmat, ami történetet mesél és közösséget épít. A múzeumok tele vannak történetekkel, próbáljunk meg ebből kiindulni. Kezdjük rögtön a saját történeteinkkel.

1. A munkatársak kedvenc tárgyai

“A személyes javaslatok emberibbé és közvetlenebbé teszik a múzeumi látogatást. Elképzelhető, hogy a teremőrök történetei nem fogják művészettörténeti szempontból megvilágítani a képet, de a szükséges háttérinformációt úgyis el tudják olvasni a kép melletti feliratokon. És megtudjuk majd, hogy másnak mit jelent az adott alkotás, és hogy milyen személyes történetek kapcsolódnak hozzá. Ez sok látogatónak sokkal értékesebb információ, mint amit egy szakszerű művészeti elemzés nyújthat. A dolgozók javaslatai bepillantást nyújtanak olyan dologba, amit a látogatók többsége hiányol: a múzeum lelkébe.” Johan Idema: Hogyan látogassunk múzeumot – Tippek az igazán élvezetes látogatáshoz

Ebből a gondolatból kiindulva megkérhetjük a munkatársainkat, hogy válasszanak ki egy-egy műtárgyat, írják le, hogy miért az a kedvencük, milyen történetük van a tárgyról. Nem csak a muzeológusok, de a teremőrök, pénztárosok a pénzügyes vagy a marketinges munkatárs véleménye is érdekes. A szubjektivitás a fontos, hogy az adott műtárgy miért fontos egy munkatársnak. A terjedelemtől függően ezekből blogbejegyzéseket vagy ha csak pár mondatot írunk, akkor Facebook posztokat tudunk készíteni.

2. A kulisszák mögött

Mindenki kíváncsi a titkokra, szeretne betekinteni oda, ahova normál esetben nem lehet. A brit Postal Museum még a múzeumok bezárása előtt elkezdett egy cikksorozatot, amiben egy-egy munkatársa mesél röviden arról, hogy mit csinál a múzeumban, hogy került oda, milyen tárgyak a kedvencei. Érdemes összeállítani néhány kérdést és több munkatársnak is elküldeni, hogy válaszolja meg őket. Aztán a szöveget szerkesztés után néhány érdekes fénykép kíséretében ki is tehetjük a honlapunkra.

Ha azt látjuk, hogy ez jól működik, akkor azt is el tudom képzelni, hogy ősszel vagy télen tartsunk kulisszák mögötti beszélgetéseket a múzeumban. Ezekre a cikkekre tekinthetünk úgy, mint az esemény felvezetései. Egy ilyen cikksorozat lehetőség arra is, hogy a látogatók vagy a majdani látogatók megismerhessék a múzeumi munkatársakat, arcokat tudjanak kapcsolni a múzeumhoz.

3. Múzeumi élmények

Itt kétféle irányba is el lehet indulni. Megkérhetjük azokat az ismert embereket (sportolókat, színészeket, énekeseket, tudósokat stb.), akik már tartottak tárlatvezetés vagy valamilyen eseményen közreműködtek a múzeumban, hogy küldjenek nekünk néhány mondatot arról, hogy milyen emlékeik vannak a múzeumról. Az is elképzelhető, hogy akiknek a programjait most le kellett mondani a kényszerű zárva tartás miatt, tőlük is kérünk pár sort, amiben arról írnak, hogy mit várnak majd a később megrendezésre kerülő eseménytől. Ezeket a biztatásokat, pozitív visszajelzéseket posztolhatjuk a közösségi média felületeinken egy-egy képpel vagy adott eseményen készült videóval is.

A másik lehetőség, hogy a múzeum látogatóit kérjük meg arra, hogy küldjék el, hogy nekik mit jelent a múzeum, mi az amit kaptak tőle, miért szeretik. Egy-egy helyi közösség életében nagy jelentőséggel bírnak a rendszeres múzeumi programok, közösségek alakulnak ki. Ezek a visszajelzések a múzeum dolgozóinak is fontosak és az érdeklődőkben is pozitív képet alakít ki a múzeumról.

Jörg Heiser, az Universität der Künste Berlin professzora a napokban egy beszélgetésben azt mondta, hogy nem szabad hogy az az illúziónk alakuljon ki, hogy a múzeumok online kínálatának segítségével többet kaphatunk mint, amit egy igazi múzeumlátogatás során átélhetünk és megtapasztalhatunk. Heiser szerint ez olyan mintha a szépen megfőzött ételek képeit nézegetnénk, ahelyett hogy étterembe mennénk.

Beitrag vom 26.03.2020
Museen im Internet „Verzweifelt, unausgegoren und sinnlos“
Jörg Heiser im Gespräch mit Nana Brink

Mégis, ameddig nem tudunk múzeumba (és étterembe) menni, addig az online térben kell valami olyat főznünk, amivel a látogatóink jól laknak és elégedettek lesznek.

Kiemelt kép

, , ,