Sokkal gyorsabban, mint előzetesen vártam, már véget is ért a 4 alkalmas látogatókutatásokról szóló beszélgetéssorozatom. Az utolsó alkalommal gyakorlati példákat néztünk meg a nagyvilágból. Mivel most már az elmélet bizonyos részeit megismertük, így azt gondolom, hogy jó volt mellé tenni azt is, hogy hogyan is néz ki a megvalósítás.
A képzeletbeli utazásunk célállomásai Ausztrália, az USA, Nagy-Britannia, Lengyelország, Németország és Magyarország voltak.
A látogatókutatások területén úttörőnek számítanak az angolszász országok, ezen belül is az USA és Nagy-Britannia tekinthető élenjárónak. Három nagyobb szakmai szervezet oldalán is tudunk böngészni, ha példákhoz, inspirációkhoz szeretnénk jutni, tudásunkat szeretnénk bővíteni vagy új kapcsolatokat építenénk ki. Ezek a szervezetek a következők:
- Ausztrália – The Evaluation and Visitor Research National Network (EVRNN)
- USA – Visitor Studies Association (VSA)
- Nagy-Britannia – The Visitor Studies Group (VSG)
Az előadásomba úgy válogattam össze a példákat, hogy a kutatások témái és kivitelezési formái különbözőek legyenek. Ezek alapján megnéztük, hogy az ausztrál Newcastle Museum-ban hogy mérik már több éve szisztematikusan a látogatói elégedettséget és a kapott adatokat hogyan hasonlítják össze.
Tavaly a járvány alatt a Smithsonian Museum egyik intézményébe készülő felméréshez kénytelenek voltak új módszerrel toborozni az interjúk résztvevőit (Craigslist – kvázi álláshirdetést adtak fel) és távoli interjúkészítési módszerekre áttérni. Itt a feladat az volt, hogy a múzeum közösségi tereibe készülő új média elemek stroyboard-jait és koncepcióit teszteljék. Kiderült, hogy így is működik a dolog és a jövőben is lehetne ezt a módszert használni.
A Brooklyn Museum-ban készült felmérésben azt vizsgálták, hogy a Frida Kahlo kiállítás sok olyan látogatót vonz-e a múzeumba, akik először jönnek és hogy érdemes volt-e nagy energiákat fektetni a kiállításhoz kapcsolódó kétnyelvű (angol-spanyol) feliratok elkészítésébe. A kutatásban a múzeum munkatársai mellett diákok is részt vettek. A múzeum látogatókutatásáról korábban itt írtam: Látogatókutatás a Brooklyn Múzeum Frida Kahlo kiállításán
A The Metropolitan Museum of Art-ot (MET) a világ vezető múzeumai között tartják számon, ennek megfelelően a digitális tartalomgyártásban is élen járnak. 2017-ben a digitális gyűjteményük látogatóiról készítettek felmérést, amelyről ebben a két cikkben írtam: Kik a Metropolitan Múzeum digitális gyűjteményének a látogatói? 1. rész és 2. rész
A brit Derby Museum nem látogatókról szóló 2016-os felmérése arra nagyon jó példa, hogy megismerjük a nem múzeumlátogatók véleményeit, nehézségeit, előítéleteit és segítséget kapjunk néhány ötlet formájában arra, hogy hogyan is lehetne őket megszólítani (pl. kifejezetten nekik szóló üzenettel, jobb informálással).
Egy önkéntes a British Museum Hands on programjának keretében bemutatja a látogatóknak, hogyan vegyék kézbe az erre kijelölt múzeumi kiállítási tárgyat (Benedict Johnson/British Museum)
A British Museum Hands On programjának értékelését is érdemes megismernünk. Ez egy olyan önkéntesek által koordinált és vezetett program a múzeumban, ahol tárgyakat lehet kézbe fogni és ezzel a foglalkozással is a látogatói élményt igyekeznek növelni. (A kutatási beszámoló már csak archívumban található meg, kérésre szívesen elküldöm.)
A POLIN Museum Varsó egyik új múzeuma, állandó kiállítását 2014-ben adták át. Ebben az intézményben nagyon sokat foglalkoznak a látogatói vélemények gyűjtésével és értékelések készítésével. A legegyszerűbb, bárki által végezhető adatok gyűjtésétől az ügynökségekkel való együttműködésekig igen széles skálán mozognak az eszközeik. A Magyar Múzeumok oldalán a Varsóban szerzett tapasztalataimról tavaly egy cikket is írtam.
Németország ugyan nem számít úttörőnek a látogatókutatások tekintetében, de innen is hoztam egy példát. Ennek az volt az oka, hogy nemrég egy interjút készíthettem egy ottani szakemberrel, Volker Schönerttel, aki sok érdekességet mesélt a német helyzetről, ez az interjú hamarosan olvasható lesz itt az oldalon. Most a berlini Museum für Naturkunde egyik kutatásáról meséltem, amit tavaly végeztek a járvány miatti első zárva tartást követő nyitás idején, hogy megismerjék a látogatók véleményét a biztonsági intézkedésekről és korlátozásokról.
Az előadásom utolsó részében a magyarországi látogatókutatásoknak az 1960-as évek végétől eredő történetét mutattam be példákkal. Ennek kapcsán itt a Kulturális értékelés oldalon elkezdtem összegyűjteni a látogatókutatáshoz kapcsolódó gyakorlati példákat. A lista rendszeresen frissül majd.
A beszélgetésen most is sok téma felmerült, többek között, hogy ki számít igazán látogatónak (aki csak pár percet tölt el nálunk ő is látogató?) vagy hogy meddig mehet el egy intézmény az elüzletiesedés irányába. Emellett konkrét látogatói vizsgálatra kaptunk egy olyan példát, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum Az Ismeretlen Görgei kiállításán néhány kérdéssel vizsgálták, hogy a látogatóknak a kiállítás hatására hogyan változott a megítélése Görgeiről.
Ennyi fért ebbe a mostani alkalomba és úgy összességében az elmúlt négy hétbe. Nagyon köszönöm nektek, hogy létrejöhetett ez a sorozat!
Borító fotó: Pexels Fotó: Benedict Johnson/British Museum
