Összejöttünk és ezt üzenjük

Összejövünk – a múzeumi világ szereplői címmel április 7-én online beszélgetést szerveztünk az érintetti mátrixot körbejáró blogsorozatunk következő lépéseként. A múzeumi világ öt különböző területének képviselői ültek le Zoom-ban egy virtuális asztalhoz, hogy a múzeumokkal kapcsolatos saját véleményüket és tapasztalataikat elmondják. A beszélgetőtársak sokféle háttere lehetőséget adott egy nyitott, gondolkozásra ösztönző eseményre. A közel 30 résztvevő a beszélgetés végén így ítélte meg a hallottakat, melyről alább írunk.

A beszélgetés keretezéseként elmondtuk, hogy eltérő élethelyzetből, eltérő meglátással, eltérő véleményekkel gyűltünk össze beszélgetni, nem pedig meggyőzni egymást, sokkal inkább azonban inspirálni, különböző meglátásainkat megosztani. A résztvevőktől a regisztráció során megadott előzetes elvárások megerősítették bennünk, hogy ne egy igazságot keressünk, hanem nyílt beszélgetést indítsunk. A résztvevők így fogalmazták előzetesen, hogy mit várnak a beszélgetéstől:

“klassz, karakán kérdésfeltevéseket és őszinte válaszokat”

“Egy kicsit új szemléletet, olyan múzeumi eseményt, ahol nem a “dícsérgessük egymást elvtársak abból baj nem lehet” elv érvényesül.”

“Mennyiben látják lehetőségét annak, hogy a múzeumi kollektívákon belül a merev, hagyományos, tekintély alapú struktúrák hierarchikus működési rendje oldódjon ..? Várható-e az “emberségesebb” működés a továbbiakban a kollégák között – és a látogatók igényeinek figyelembe vételében?”

Beszélgetésünk szereplői indításként elhelyezték magukat az alábbi mátrixban, és bemutatkoztak azon kérdések mentén, hogy mi a legutóbbi múzeumlátogatói élményük, és hogy mi ragadta meg őket az érintetti mátrixról szóló sorozatunkban.

Olyan izgalmas gondolatok hangzottak el, mint

-“kapirga nap, ami feladatszintű emberi kapcsolódásra ad lehetőséget”, “a múzeum nem válasz, a múzeum kérdés”,
– “a múzeum mint a demokratizációt segítő intézmény”, “látogatóként, laikusként mit gondolok, hogy mi egy múzeum feladata”,
– “szeretnék élménygazdagon hazajönni a múzeumból”,
– “annyi mindent adhat a múzeum az egyénnek és a társadalomnak”,
– “utólag le tudunk-e ülni átbeszélni, hogy mi az, amit jól csináltunk és mi az, amit legközelebb másként csinálnánk”,
– “a múzeumoknak sokkal nagyobb figyelmet kéne fordítani arra, hogy az odaérkező látogatókat megkérdezze a múzeumról alkotott véleményéről”,
– “a probléma a legtöbb esetben a múzeumok hierarchikus szervezeti struktúrájára vezethető vissza”,
– a “kreatív látogatóorientáltság még nagyon fejlesztendő”.

A beszélgetés után küldött kérdőívünkben a hallgatók az alábbi gondolatokat emelték ki, mint számukra a leghasznosabbakat:

A beszélgetés későbbi szakaszában feltettük beszélgetőpartnereinknek és magunknak is a kérdést, hogy onnan, ahol az érintetti mátrixban elhelyezkednek, mit üzennek a múzeumi munkatársaknak és/vagy vezetőknek. Ezek a válaszok születtek:

– merjünk kérdezni, viszont hallgassuk is meg a válaszokat
– valami más, vagy ugyanaz valahogy máshogy, újragondolás
– sikerüljön elérni a szervezeti struktúra változtatást, komplex együttműködést
– többet kérdezzenek a múzeumokban
– beszélgessetek egymással, velünk és vegyétek a beszélgetést komolyan

A hallgatóságot arról kérdeztük, hogy a beszélgetés hatására mit csinálnak majd másként.

Az anonim válaszokat Mentin fogadtuk. Számunkra az alábbiak jól tükrözik azt, hogy eltérő tapasztalatokkal vagyunk jelen a múzeumok életében, és hogy inspirálhatjuk egymást. Hiszünk abban, hogy mindannyian tehetünk egy lépést afelé, hogy a múzeumi világ hatékonyabban, eredményesebben, jobban működjön.

Köszönjük még egyszer a részvételt Havasi-Köhler Szilviának, Sári Zsoltnak, Várhegyi Attilának és a hallgatóság visszajelzéseit.

Ha meghallgatnád a teljes beszélgetést, itt teheted meg.

Izabella és Ágnes

, , ,