A cikksorozatunk középpontjában az a kérdés áll, hogy kinek az ügye a múzeum ügye, hogyan azonosítsuk a szereplőket és milyen feladatunk van velük. Előző cikkünkben bemutattuk a mátrix első kvadránsát, az alacsony érdekeltséggel és alacsony hatalommal rendelkező érintettek körét.
Most egy újabb kvadránst, az alacsony érdekeltséggel és magas hatalommal rendelkezők körét ismertetjük a teljesség igénye nélkül, de a legjellemzőbb érintettek említésével.
Ha őszinték vagyunk, ezen csoport tagjaira, vagy intézményünkkel szembeni hozzáállására legtöbbször kifogásként tekintünk. Ezen szereplőkre jellemző, hogy a projektünk vagy a teljes intézmény mindennapi és hosszú távú működése szempontjából is meghatározóak a döntéseik, hiszen működésünk alapjait meghatározó erőforrások vagy azok sorsa felett rendelkeznek. A legjellemzőbb ilyen forrás a pénz, de ide tartozhat például a sajtó ereje is, amely komoly hatással lesz a láthatóságunkra és elismertségünkre.
Az ide tartozó érintettek és a mi működésünk között kevés az átfedés. Számukra a mi küldetésünk és céljaink távol esnek a sajátjuktól. Egyszerűen a működésük központjában számos más feladat és jellemzően más típusú (például pénzügyi vagy politikai) célok vannak. Számos esetben nem egyértelmű számukra, hogy a velünk való együttműködés, közös gondolkodás hogyan is támogathatja saját küldetésük és céljaik megvalósítását vagy kötelező feladataik ellátását. Ezért ennek megismertetése a mi feladatunk.
Mi a következő érintetteket soroljuk az alacsony érdekeltséggel és magas hatalommal rendelkezők kvadránsába:
– fenntartók, az állami vagy önkormányzati fenntartók, mert ők biztosítják a működésünkhöz szükséges anyagi és egyéb materiális és immateriális feltételeket, de a múzeumok fenntartása számukra csak kötelezően ellátandó feladat. Nincsenek bevonódva, éppen ezért a mindennapi munkánk számukra nem is annyira érdekes, inkább a jóhírük erősítésére használják az intézményeket.
Tájékoztassuk a fenntartónkat a vele egyeztetett gyakorisággal és mélységgel a múzeumunkban folyó munkáról. A beszámolóinkat, terveinket úgy fogalmazzuk meg, hogy abban a fenntartó számára fontos értékek is megjelenjenek. Legyen minél egyértelműbb, felmérésekkel, adatokkal alátámasztott, hogy egy-egy fejlesztés vagy beruházás hogyan szolgálja a múzeum és a fenntartó közös érdekeit. A nagy képet mutassuk meg, ne vesszünk el a részletekben. A jövőben kiváló lehetőséget kínál a turisztikai vérkeringésbe való bekapcsolódásra a Veszprém-Balaton Európa Kulturális Fővárosa 2023 projekt. A Magyar Nemzeti Múzeum már az együttműködő partnerek között van.
– döntéshozók (törvényalkotók, költségvetési tervek, előirányzatok megalkotói), mert a jogszabályi környezet megalkotásával olyan keretet teremtenek, amely meghatározza, hogy milyen irányban képes fejlődni a teljes múzeumi szektor. A múzeumi működési engedélyekben található szakmai besorolás előírja, hogy milyen feladatokat kell ellátnia egy-egy intézménynek, milyen szakembereket kell alkalmaznia, ezzel pedig döntően befolyásolja a lehetséges intézményi működést.
Legyünk tisztában az aktuálisan ránk érvényes törvényekkel, jogszabályokkal. Teljesítsük kötelező feladatainkat, releváns adatokat adjunk meg a kötelező éves terv, a beszámoló és a statisztikai adatok jelentésénél, mert a döntéshozatali szinten ezekből az információkból fognak dolgozni és hoznak olyan döntéseket, amelyek visszahatnak ránk. Előfordulhat, hogy ez a hatás hátrányosan érint minket, és korlátozza lehetőségeinket, mint történt ez a Matrica Múzeummal.
– alkalmi szponzorok, mecénások, akik csak egy-egy esemény erejéig támogatják múzeumunkat. Nekik a saját imidzsük építése a fontos, azért lesznek időszakosan az intézményünk támogatói, mert nagyon jól tudnak kapcsolódni az adott üzenethez. Számukra nem a múzeum küldetésének a megvalósítása az elsődlegesen meghatározó, hanem hogy az adott kiállítás vagy program minél több embert elérjen és ezáltal az emberek fejében egy adott vállalatról vagy személyről alkotott kép egyre vonzóbbá váljon.
Ha szponzort keresünk, gondoljunk mindig arra, hogy a megállapodásnak mind a két fél számára előnyösnek kell lennie. Nem egyszerűen pénzt vagy más erőforrást kell kérnünk a szponzortól, hanem egy olyan ajánlatot érdemes bemutatnunk, ami az ő számára is annyi előnyt ígér, mint nekünk. Egy-egy program vagy esemény üzenetével kapcsolódhatunk bizonyos szervezetekhez, vállalatokhoz, de a hosszú távú együttműködéshez meg kell találni az azonos pontokat a két fél küldetésében. Ha megnézzük egyes múzeumok szponzorációs ajánlatait, például a washingtoni National Gallery of Arts-ét vagy a budapesti Szépművészeti Múzeumét, akkor jól látható, hogy az intézmények tulajdonképpen egy imidzstranszfert és munkavállalói élményt tömörítő csomagot állítanak össze a cégek számára. A The Met szponzori listája arról árulkodik, hogy ezt lehet igen széles körben tenni. Az egyesült királyságbeli Museum Association ugyanakkor remekül vázolja a szponzoráció etikai dilemmáit a múzeumok oldaláról, hiszen az intézményeknek is van, még a legszorultabb helyzetben is mérlegelési lehetőségük. Ennek az átgondolásához érdemes ezt a dilemmát elolvasni.
– sajtó, mert a minket körülvevő hírözönben a média kiemelten fontos szerepet játszik abban, hogy a külvilág mit lát belőlünk, ugyanakkor az adott újságírónak, riporternek csak egy leszünk a sok hír közül. Általában a szenzáció, a tömegeket mozgató kiállítás, valamilyen kulisszatitok számít, vagy ha egy műtárgynak lába kélt. A múzeumi szakmai sajtóba könnyű bekerülni, de az országos híradásokba csak egy szűk réteg jut el.
Építsünk ki egy olyan sajtós kört, akiket rendszeresen el tudunk érni híreinkkel, eseményeinkkel. Minél több irányból érkezik hozzánk a sajtó, annál szélesebb rétegekhez tudjuk eljuttatni üzenetünket és annál több lehetséges partnerrel (pl. látogatóval, szponzorral stb.) tudunk kapcsolatba kerülni. Ez pedig elvezethet minket újabb értékes együttműködések kiépítéséhez, mint a Rijksmuseumot a repülőtérre, és onnan a bőröndszalagra.
Mi dolgunk van tehát ezzel az érdekelti csoporttal?
Tömören úgy fogalmazhatunk, hogy ez a csoport határozza meg működésünk, terveink megvalósulásának tágabb kontextusát. Mindenképpen fontos velük kalkulálnunk, és a legjobb, amit tehetünk, hogy pontos, rövid tájékoztatást adunk számukra a haladásunkról és arról, ahogy ez számukra érdekes lehet.
Mindenképpen feladatunk, hogy felhívjuk magunkra a figyelmüket, növeljük érintettségüket és érdeklődésüket szervezetünk iránt, ugyanakkor tegyük ezt óvatosan: a túlzásba vitt kommunikáció visszatetsző lehet.
Vegyük elő legjobb empátiánkat, legkreatívabb hozzáállásunkat, és ezeken a szűrőkön keresztül fogalmazzuk meg azokat a legfőbb információkat működésünkről, amiket nekik hallaniuk kell ahhoz, hogy a bizalom épüljön, és hallaniuk érdemes, hogy az érdekeltségük nőjön.
Te mit tennél hozzá?
Mi az, amit már csináltok?
A következő alkalommal egy újabb kvadránst vizsgálunk meg, hogy egyre teljesebb képet kaphassunk a múzeumok érintettjeiről. Addig is várjuk a saját példáitokat, kérdéseiteket az info@muzeumod.hu vagy az agnes@kulturalisertekeles.hu email címekre.
Izabella és Ágnes
