Biztosan sok olyan ember van, akit kulturális ajánlatunkkal még nem értünk el, de szívesen látnánk őket is intézményünkben, eseményünkön. Ahhoz, hogy az eddig távolmaradókat is be tudjuk hívni, meg kell őket ismernünk. Milyen tapasztalataik, elvárásaik, lehetőségeik, igényeik vannak? A nem látogatók körében végzett felmérések segítséget nyújthatnak ebben a megismerési folyamatban.
Nora Wegner (2024) német látogatókutató írása alapján a nem látogatók vizsgálata más módszereket és tervezést igényelnek, mint a már meglévő közönségre összpontosító látogatókutatások. Ennek egyik fő oka, hogy olyan személyeket kell a kutatásba bevonnunk, akik „nem jönnek házhoz”, azaz elsődlegesen nem az intézményen belül tudjuk őket elérni. A másik ok, ami miatt bizonyos intézmények nehezen kezdenek bele az ilyen típusú felmérésekbe az az, hogy a nem látogatók rendelkezhetnek az intézmények irányába valamilyen fajta negatív attitűddel, amelyet nehéz lehet az intézmény vezetői számára befogadni. Ami miatt mégis fontos a nem látogatókat is megkérdezni az többek között az, hogy a kulturális szervezet megváltoztathatja hozzáállását, megközelítését a látogatókhoz, megismerheti, hogy a kínálatot hogyan lehetne úgy megújítani, hogy az szélesebb közönség számára is vonzóvá váljon, illetve, hogy hogyan lesz a rendelkezésre álló intézményi infrastruktúra a szélesebb közönség számára is elérhető és használható. Ezek alapján a nem látogatók kutatásának tervezése során a következő kérdésekre kell választ adnunk:
- Mi az, amit az intézmény célként el szeretne érni?
- Hogyan lesznek az adatok majd felhasználhatóak?
- Kik azok, akik eddig nem látogatták az intézményt?
- Kik azok a nem látogatói csoportok, akiket elemezni szükséges?
- Hogyan lehet kapcsolatot teremteni a nem látogatókkal?
- Milyen adatok állnak rendelkezésre?
- Milyen adatokat kell gyűjteni?
- Milyen módszereket kell alkalmazni az információgyűjtéshez?
A Wegner által összeállított gyakorlati felméréshez segítséget nyújtó kiadvány alapján a nem látogatókkal foglalkozó kutatások témái között a leggyakrabban a következők szerepelnek:
- általános kulturális és szabadidős tevékenységek
- általános érdeklődés
- általában használt kommunikációs csatornák
- az intézmény/ajánlat ismertsége
- az intézmény imázsa
- a kínálatból fakadó akadályok
- az információhiányból keletkező akadályok
- a hozzáférés akadályai
- személyes akadályok
- az akadályok lebontásának lehetséges módjai
- az intézménnyel/ajánlattal kapcsolatos igények, elvárások
A nem látogatókkal kapcsolatos kutatások egyik sajátosságaként meg kell határozni, hogy az adott célcsoportot hogyan tudjuk majd elérni, megszólítani. Ehhez viszont már mindenképp fontos a nem látogatókon belül alcsoportokat képeznünk, mert ez segíti majd a kiválasztási módszer meghatározását is. Ilyen módszer lehet például a már több múzeumban is alkalmazott community outreach kurátor munkakör megteremtése, ahol az adott munkatársnak az a feladata, hogy a környéken élő, de az intézményt nem látogató lakosok véleményét gyűjtse össze és integrálja az intézmény működési, tervezési folyamataiba. Erre egy példa a bécsi Belvedere Múzeum, ahol már létezik ez a pozíció.
Az adatgyűjtés történhet az intézmény, a város nyilvános tereiben, eseményein (pl. utcán, parkokban, piacon, családi napokon stb.), a kulturális események iránt nem egyértelműen érdeklődő közösségekben vagy akár más kulturális intézmény használói körében is. A folyamat lehet offline vagy online.
A nem látogatókat vizsgáló kutatások általában nagy erőforrásigényűek a személyek és az idő tekintetében, de cserébe nyitási lehetőséget biztosítanak addig még nem látogató csoportok felé. A felmérési eszközökben a látogatókutatásokban használtak közül itt is előkerülnek a kérdőívek, a gyorsan megvalósítható egy-egy kérdésre fókuszáló véleményfalak, de a legtöbb és legmélyebb adatot az egyéni vagy csoportos interjúk adhatják.
Ahogy a látogatókutatások más típusainál is, a nem látogatók kutatásánál is az lesz a döntő momentum, hogy a kapott eredmények hogyan kerülnek felhasználásra, milyen konkrét cselekvési terveket dolgoznak ki a kapott eredményekre alapozva. Az intézményen belüli hozzáállás talán még fontosabbá válik, mint a látogatói megkérdezések folyamán. A múzeum vezetésének el kell köteleződnie a változtatás iránt, el kell fogadnia a kapott, számára akár kellemetlen eredményeket és ezekre építve kell kidolgoznia olyan látogatófejlesztési stratégiát, amely segíti a nem látogatók behívását az intézménybe. Ez lehet a kulcsa annak, hogy az intézmény a társadalom szélesebb rétegei számára váljon elérhetővé, élvezhetővé.
Források:
Wegner, Nora (2024): Besucher*innenforschung und Evaluation: Tipps zu Vorgehensweisen für Nichtbesucher*innenstudien. KM Kulturmanagament Network GmbH, Weimar.
Kurzeja-Christinck, Astrid (2021): Leitfaden – Nichtbesucher*innen-Befragungen. markt.forschung.kultur. Bremen/Hamburg.
Erharter, Christiane (2021): Community Outreach by Museums. mdw-Webmagazin
Fotó: Kulturális értékelés/Mácsai Ágnes
A cikk megírásához szükséges kutatás a Kulturális és Innovációs Minisztérium 2024-2.1.1-EKÖP-2024-00020 kódszámú Egyetemi Kutatói Ösztöndíj Programjának a Nemzeti, Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.
