Hogyan értékelhetők a múzeumi digitális alkalmazások? Milyen kérdéseket érdemes feltennünk, és milyen módszertan mentén vizsgálódjunk?
Ezek a kérdések álltak egy, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) keretében megvalósult egyetemi kurzus középpontjában, ahol a digitális alkalmazások elemzésének lehetőségeit jártuk körül. A hallgatók a budapesti Magyar Zene Háza Hangdimenziók – Zenei utazások térben és időben című állandó kiállításának 35 digitális alkalmazását vizsgálták meg, és ezekről gyűjtöttek adatokat.
A munka eredményeként egy saját fejlesztésű értékelési módszertant dolgoztunk ki, amelyet a Tudásmenedzsment című folyóiratban mutattunk be. Célunk az volt, hogy gyakorlati kapaszkodókat adjunk más intézmények számára is ezen a még kevéssé kutatott területen.
Ajánló:
A digitális alkalmazások a tudásközvetítés korszerű, a modern pedagógia elveire (learning by doing, több modalitásos tanulás, társas, aktív tevékenység) építő és a fiatal közönség számára vonzó lehetőségeket nyújtanak a múzeumok, kiállítások számára is. A vizionált célok a részletes vagy téveszméket megcáfoló tudás megszerzésétől a téma iránti érdeklődés felkeltésén át a kiállítás látogatás kellemes, örömteli és vonzó élménnyé tételéig terjedhetnek. E célok megvalósulását – a digitális alkalmazások „hasznát” – tudományos igényű látogatói kutatásokkal kell bizonyítani, mely visszajelzést nyújthat a digitális alkalmazások tényleges használatáról mind a múzeumi szakemberek, mind az azokat megtervező, előállító kreatív szakemberek számára. Erre egyelőre kevés példát találni, amivel szorosan összefügg a kutatási módszertan, a mérőeszközök hiányossága. Milyen módszerek jönnek szóba? A sokféle tartalom és szituáció mellett lehet-e egyáltalán általános keretet adni tudományos igényű hatásvizsgálatoknak? Mi egy pilot kutatás keretében körvonalaztuk a múzeumi digitális eszközhasználat mérésének a mérőműszereit és módszereit, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem egy Kutatás-Fejlesztés-Innováció projekt alapú, fél éves kurzusának a keretében, szakmai terepként a Magyar Zene Háza állandó kiállításában. A mintavétel ugyan nem tette lehető a digitális eszközök használatára vonatkozó szignifikáns eredmények kimutatását, de néhány meglepő megfigyelést szolgáltattak. A munkánk fő eredménye az az alkalmazott saját módszertan, ami véleményünk szerint több hasonló célú kutatáshoz alapul szolgálhat.
A tanulmány itt olvasható:
Ruttkay Zsófia – Bényei Judit – Mácsai Ágnes Erzsébet – Kőhalmi Anett (2024): Kiállításbeli digitális alkalmazások kiértékelése – Egy egyetemi pilot projekt tanulságai (Tudásmenedzsment: 25.évf. 2.szám 139-153.)
Nyitókép: Gonda Soma szerkesztése (2022)