Mérés és értékelés

„Ha meg tudod mérni, és számokban is ki tudod fejezni, amiről beszélsz, akkor biztos lehetsz benne, hogy tudásod is van róla. Ám ha erre nem vagy képes, akkor a tudásod is hiányos, bizonytalan. Lehetséges, hogy kialakulófélben van, de gondolataid még messze vannak a tudományos szinttől.”[1]

Lord Kelvin, angol fizikus (1824-1907) a Lordok Házának tagja

Mérés, a mérőszámok meghatározása

Az értékelés igazi nehézsége a kulturális területen abban mutatkozik meg, hogy meghatározzuk, mit is szeretnénk mérni. A gazdasági, pénzügyi területet érintő mennyiségi mérőszámok (pl. látogatók vagy nézők száma, ezzel összefüggésben az intézmény vagy az adott terem kihasználtsága,a projekt költségeinek megoszlása a látogatószámhoz viszonyítva, egy látogatóra leosztva stb.) viszonylag egyértelműek, de csak ezekkel még nem lehet egy kulturális intézményt, eseményt vagy projektet mérni. A fenntartók által működtetett kulturális intézményeket egy meghatározott cél miatt hozzák létre pl.: a kortárs művészet bemutatása, de ilyen esetben nem elegendő csak a látogatószám mérése. Szükségesek a minőségi mérőszámok (pl. a látogató motivációja, a munkatársak motiváltsága/elégedettsége stb.), amiket nagyon nehéz jól meghatározni.

Mi a mérés?

Ahhoz, hogy mérőszámokat tudjunk megállapítani először is tudnunk kell, hogy mit jelent a mérés. Douglas W. Hubbard Mérjünk meg bármit! című könyvében azt írja, hogy a mérés a bizonytalanság csökkentésének valamilyen mennyiségi formában való kifejezése megfigyelések sorozata által. Fontos, hogy nem a bizonytalanság megszűntetése, hanem annak már a csökkentése is mérésnek számít. Lényeges, hogy ismeretanyagunk több legyen a mérés után, mint előtte volt. Ez feltételezi, hogy a mérésben lehetnek hibák, bizonyos hibaszázalékok előfordulhatnak. Arra kell gondolni, hogy mi a jobb döntés, ha valamiről egyértelműen azt mondjuk, hogy nem mérhető és ezáltal nem jutunk előbbre egy adott probléma megismerésében és megoldásában, vagy vállaljuk a hiba lehetőségét.

Szintén ebből a könyvből derül ki, hogy a mérésekkel kapcsolatos egyik gyakori tévhit, hogy ha nagy a bizonytalanság, akkor annak csökkentéséhez sok adatra van szükség. Ha végiggondoljuk ez azért nem igaz, hiszen ha valamiről semmit se tudunk, akkor már elenyésző számú adat megismerése is jelentősen növeli tudásunkat, a bizonytalanság csökken. És végül Hubbard azt írja, hogy létezik az úgynevezett megértési lánc, ami talán segíthet egy-egy problémánál megállapítani, hogy mérhető-e. Eszerint: „Ha valami számít, akkor érzékelhető is. Ha valami érzékelhető, akkor mennyiségileg is kifejezhető, vagy elhelyezhető egy értéktartományon belül. Ha valami elhelyezhető egy értéktartományon belül, akkor megmérhető.”

Mi az értékelés?

Szeretném egyértelműsíteni, hogy mit értek az értékelés fogalma alatt. A nemzetközi irodalomban többféle fogalommagyarázat található. Én az általam talált legrészletesebb magyar nyelven elérhető az értékelés elméletét bemutató kiadványban[2] használt fogalmat fogom használni. Carol H Weiss Értékelés című könyvében a következő szerepel: „értékelés (evaluation): programok vagy szakmapolitikák működésének és eredményeinek szisztematikus megítélése, összehasonlítva explicit vagy implicit standardokkal abból a célból, hogy hozzájáruljon azok fejlesztéséhez”

A definíció értelmezése a következő. Egy értékelés kiterjedhet magára a folyamatokra (működés), hogy hogyan valósult meg az adott program vagy vizsgálhatja az általa elért eredményeket, hatásokat. A szisztematikus megítélés azt jelenti, hogy a kutatásoknál használt pontossággal és módszerességgel kell eljárni az értékelés minden szakaszában, legyen ez az értékelés tervezése vagy a megvalósítása. Az explicit és implicit (kimondott és ki nem mondott vagy rejtett) standardok teszik lehetővé, hogy az értékelés eredményeit a projekt vagy program kiinduló feltevéseivel össze lehessen hasonlítani. És végül a fejlesztés arra utal, hogy az értékelésnek egy javaslatot kell tartalmaznia ahhoz, hogy a gyakorlatban is használható segítséget nyújtson a program javításához, tanulást tegyen lehetővé az esetleges eddigi hibákból.